szineszek

Robert De Niro 1943. augusztus 17-én született egy New York-i muvészcsaládban. Anyja, Virginia Admiral festőművész volt, apja, Robert pedig festő, szobrász és költő egy személyben. New York Little Italy negyedében nőtt fel, szégyellős kisfiú volt, aki inkább füzetes regényeket lapozgatott, semmint a lányokat nézegette volna. A színészet is érdekelte, tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodájában. Tizenévesen egy ideig hanyagolta az iskolát, egy bandával csavargott az utcákon, de amikor betöltötte a tizenhatot, elege lett a semmittevésből és megint színpadra lépett. Egy vándortársulat előadásán Csehov Medvéjében szerepelt, s büszkén vitte haza a fizetési csekket. Azonban arra is rájött, hogy még sokat kell tanulnia, ezért beiratkozott Lee Strasberg Actor's Studiójába. De Niro a hatvanas évek végén ismerkedett a filmezés világával, nem aratva vele igazán nagy sikereket. De Niro első filmje, egy kis szerep a The Wedding Partyban csupán a rendező, Brian De Palma miatt érdemel említést. Bár 1963-ban forgatták, csak 1969-ben mutatták be, de szinte észrevétlenül került le a műsorról. A színész következő két moziját szinten De Palmával forgatta, a Greetings és a Hi, Mom! szatíra volt, szexszel, és ellenkultúrával a középpontban. De Niro a filmet csak kirándulásnak tekintette és visszatért a színpadra, majd 1973-ban megint elkezdte érdekelni a mozi. Ehhez persze hozzájárult a kedvező ajánlat is: Bruce Pearson, egy haldokló baseballjátékos szerepét ajánlották számára a Bang the Drum Slowly című produkcióban. Persze vállalta, s megkapta érte a New York-i kritikusok a legjobb színésznek járó díját. Meg ebben az évben játszott Martin Scorsese Aljas utcák című filmjében, s ez hosszú távú együttműködéshez vezetett. De Niro a rendező nyolc filmjében szerepelt, beleértve a Taxisofőrt, a Dühöngő bikát és A nagymenőket. Harmincegy éves korában viszont rámosolygott a szerencse, ugyanis ráosztották a rendkívül sikeres Keresztapa címu film második részének foszerepét. Robert de Niro pedig bizonyított. Metamorfózisa, azaz gengszterré változása olyan jól sikerült, hogy az ifjú Vito Corleone szerepében egy csapásra a korszak legismertebb színészei között találta magát. Francis Ford Coppola alkotása pedig azzal írta be magát a filmtörténelembe, hogy képes volt folytatásként is számottevo sikert elérni. Az alakítás a legjobb férfi epizódszereplő Oscar-díját eredményezte. Érdemes megjegyezni, hogy ő és Marlon Brando ugyanazon karakter eljátszásáért kaptak Oscart, s ez egyedülálló az akadémiai díj történetében. Innentol kezdve egyre gyorsabban kapaszkodott a sikerek csúcsára. Az 1976-ben Martin Scorsese rendezésében készült Taxi Driver (Taxi sofor) lehetetlen figurája ismét fantasztikus átváltozási lehetoséget adott De Niro-nak. A film zajos fogadtatásban részesült, akárcsak a két évvel késobbi Deer Hunter (A szarvasvadász), melyben egy acélgyári munkásból lett, Vietnam poklát megjárt zöldsapkást kellett eljátszania. A filmet a keleti blokk országai bojkottálták, emiatt sokáig még csak beszélni sem volt szabad a létezésérol... Pályája kezdetén De Niro szívesen nyilatkozott a sajtónak, de hamar rájött, hogy a magánéletét illető kérdések egyáltalán nem segítik színészi karrierjét, ezért a privát szférával kapcsolatban meglehetősen szófukarrá vált. Néhány dolog azonban kiderült róla. Első felesége Dianhhe Abbott névre hallgatott, az exszínésznő 1976-ban fiút szült neki, Raphaelt. Néhány évvel később elváltak, az a pletyka járta róluk, hogy nyitott házasságban éltek. De Niro szeretett volna még gyermeket, egy korábbi barátnője, Toukie Smith vállalta a mesterséges megtermékenyítést, és ikreket hozott világra. 1997-ben De Niro ismét megnősült, szigorúan titkos esküvőn vezette oltár elé barátnőjét, Grece Hightower légikisasszonyt. A kilencvenes évek nem túl sikeresen indultak a színész számára. A nem vagyunk mi angyalok, illetve a Frankenstein filmváltozata nem nyerte el sem a kritika, sem a közönség tetszését, De Niro azonban nem törődött ezzel. A Casinóban megint sikert aratott, és John Frankenheimer Roninja is elismerést szerzett neki. 1998-ban megszületett lánya, Drena, s ugyanebben az évben Párizsban azzal gyanúsították, hogy egy prostituáltlánc szolgáltatásait veszi igénybe. De Niro megtagadott minden vallomást és kijelentette, soha többé nem teszi be a lábát Franciaországba. De a filmstúdiókba szerencsére betette, s ez újabb jó filmeket hozott Hollywoodnak. 1999-ben Oscarra jelölték a Csak egy kis pánikért, s az Apádra ütök is növelte De Niro népszerűségét. Mindkét moziban humoros oldaláról is bemutatkozik, mellyel tovább erősödhetett a nézőben: remek színész ez a fickó. A két komikus szerep után komolyabb következett: a Férfibecsületben Cuba Gooding Jr. partnereként búvároktatót alakít a hadseregben, s az ő keze alá kerül az a lelkes fiatalember, aki úgy dönt, ő lesz a haditengerészet első afroamerikai búvárja. Aztán egy napon holtan találják a táborparancsnokot… Robert De Niro fogalom. Igényességet visz az akciókba, színt a szimpla lövöldözésbe, érzelmet a kilátástalan menekülésbe. Számár nem jelent különösebb gondot eljátszani egy figurát. Olyant, amilyet és amikor csak kell... TUDTAD RÓLA? Nem szereti a saját filmjeit, azt mondja, elalszik rajtuk. Bár magát olasz-amerikainak tartja, felmenői szerteágazóak. Vannak köztük ír, olasz, francia, német és holland származásuak is. Ő és Marlon Brando az egyetlenek, akik ugyanazért a szerepért Oscar-díjat kaptak (Vito Corleone). 2003-ban prosztatarákkal diagnosztizálták, de felépült. Édesanyját protestánsnak nevelték, de felnőttkorában a zsidó vallást gyakorolta. Édesapját katolikusnak nevelték, de egyáltalán nem tartotta vallását. Sőt, miután fia sikeres lett, bejelentette, hogy homoszexuális és elvált a feleségétől. Balkezes.