szineszek

Elkezdtük az új darabot. Tamási Áron mesedarabjából, az Ördögölő Józsiásból készült zenés előadás lesz, amolyan népies színmű, folk(os) zenével és táncokkal. Az eddigi olvasópróbák alapján úgy tűnik, vidám két hónap elé nézünk. A szöveg és a történet kedves, jók a poénok (és még mennyi fog belekerülni!), a zene nekem nagyon tetszik. A díszlet- és jelmeztervek alapján a látvány is tetszetős lesz, szóval jó ebben részt venni. A szerepem, Villikó nem egy sokdimenziós figura, de népies mesében nem is kell ibseni mélységeket keresni. Mara lesz a párom, ennek nagyon örülök. Táncpróbánk is volt már; Vári Berci a koreográfus, ebből következik, hogy néptáncra épül majd a mozgásrendszer. Hámló tenyér, lila combok és lábszár mostantól két hónapig garantált, de annak ellenére, hogy hülyére verjük magunkat egy próbán, a csapások hangereje meg sem közelíti Berciéit - van min dolgozni. Ez a folk vonal nekem új, és nagyon tetszik, végre férfi koreográfustól lehet tanulni férfias táncokat. Jópofa. Baden-Badenben óriási volt a sikerünk a Szépség és a Szörnyeteggel, bár voltak ijesztő pillanatok: a közönség (a drezdai Semperoperhez hasonlóan) ott is hangversenyekhez szokott, és ehhez mérten reagáltak az előadás során. Azaz szinte semennyire. Nagyon ritkán nevettek egy-egy poénon, csak halk kuncogást engedtek meg maguknak. Leizzadtunk rendesen, ez a mi hibánk, rosszak vagyunk, rossz a németünk. Az előadások végén azonban mindig kirobbanó volt a siker - akkor elszállt az aggodalom.