szineszek

A "boldog békeidők" polgári ízlése, halk iróniája jellemzi Benedek Miklóst. Két lábon járó kabarétörténet, mindig értő kézzel és szívvel nyúl a műfaj halott nagyjaihoz. Emellett jó néhány színházi rendezés is fűződik a nevéhez. Jelenleg Szomory Dezső világában kalandozik, a Shure Stúdióban a szerző egyik ritkán játszott darabját, a Takáts Alice-t rendezi. A február 26-i bemutató előtt beszélgettünk. - A darab találta meg Önt vagy fordítva? - Volt egy emlékem a Madách Kamarabeli előadásról, amit Puskás Tamás rendezett Nagy-Kálózy Eszterrel. Nagyon tetszett, de aztán elfelejtődött bennem. Van egy gyűjtőszenvedélyem, régi Színházi Életeket, színdarabokat gyűjtök. Az antikváriumban találtam egy eredeti példányt a Takáts Alice-ból, ami nem szerepel a Szomory-kötetben. Amikor felkértek a Budapest Kamaraszínházban rendezésre, Nagy Cilinek kerestem egy jelentős női szerepet. És úgy gondoltam, hogy a Takáts Alice neki való lenne. - Mi az oka, hogy Szomorynak ez a darabja nincs benne a színházi köztudatban, úgymond a perifériára került? - Nagyon sok olyan darab van nagy slágerszerzőktől, mint például az Égi és földi szerelem, A vörös malom, a Panoptikum Molnár Ferenctől vagy Szép Ernő egyfelvonásosai, amiket nem játszanak. Szomoryt nagy történelmi tablóképek és vígjátékok szerzőjeként ismerik, mint a II. József császár, a Lajos király, A nagyasszony, a Hermelin, a Györgyike, drága gyermek. A Takáts Alice nem kamaradarab ugyan, mégis el lehet képzelni kis térben, mint a Shure Stúdió. Nota bene a Vígszínházban volt az ősbemutatója 1930-ban, ami elég érdekes történet. - Milyen szempontból? - A nagy sikerek után Szomorynak volt egy nagyon válságos korszaka. A nagyasszony reprízére felkérték Márkus Emíliát, ezt eredetileg Szomory fiatalkori szerelme, Jászai Mari játszotta. 1927-ben a Nemzetiben betiltották A nagyasszonyt. Mint ha csak ma lenne, tüntetést szerveztek azon a címen, hogy egy zsidó vircsaft. Botokat osztogattak a színház előtt. Megérkezett Szomory, aki azt hitte, hogy mindenki őt ünnepli. Annyira fütyültek és annyira nem akarták ezt a „szomoryádát", hogy Márkus Emília lemondta az előadásokat. Ezután Szomory depresszióba esett, évekig nem írt semmit. Majd találkozott Mikes Lajos újságíróval, aki élete egyik nagy barátja lett. Ő mondta neki, hogy írjon. Akkor találta meg a Takáts Alice témát. Nem tudni pontosan, hogy létezett-e vagy sem, de létezett egy bizonyos doktor kisasszony, akivel a Szigeten sétálgatott. Mikes Lajos tanácsára elvitte a darabot Jób Dánielnek a Vígszínházba, aki azt kérte tőle, hogy írja át a történetet happy endre. Szomory majdnem a késébe dőlt, végül mégis átírta. Nagy siker volt a Vígszínházban, száznegyven előadás ért meg. Utána megírta a trilógia másik két darabját, amit ő maga nevez a Lear király három lányának: a Takáts Alice mellett a Szegedy Annie-t és a Bodnár Lujzát. 1944-ben játszották újra a Takáts Alice-t a Goldmark teremben, ahol Szomory személyesen „castingolt" és a címszerepre megtalálta Rosti Magdát. A színésznő minden este referált neki az előadásról, Szomory ugyanis akkor már a pozsonyi úti gettóban élt. Legközelebb Mezei Mária játszotta a szerepet 1945-46-ban.